2015. 12. 23.

Mi már tudjuk, mi a tökéletesen meghitt Karácsony receptje! (Nem...:-))

Szóval bő egy hónapja gondosan igyekszem hangolni a családunkat az ünnepekre. Kidekorálgattuk a lakást, esténként mécseseket, gyertyákat gyújtunk, a kocsiban karácsonyi dalokat hallgatunk és persze énekelünk: „Kiskarácsony, nagykarácsony”, „Hull a pelyhes”, „Száncsengő”, és a gyerekeim új kedvence: „Hóembernek se keze, se lába”.

Azt hiszem, már itt gyanút foghattam volna, hogy Mici és Venci még nem igazán nyitott az ünnepi puha romantikára... Szegény hóember... Mi az, hogy se keze, se lába?! Nagyon aranyos dalocska egyébként, Ti is meggyőződhettek róla. Véletlenül futottunk bele, amikor random karácsonyi dalokat hallgattunk a Youtube-on. Pont olyan véletlenül, mint amilyen váratlanul jött szembe velünk az a két – egyébként bűbájos – rénszarvas, akik pár napja megpecsételték a meghittnek szánt, ünnepre hangolódós estéinket. Meglátni és megszeretni – mondjuk ez egyébként sem nagy dolog Mici és Venci esetében, különösen, ha az a valami puha, szőrös, és még mindezek tetejébe zenél is. Szóval esélyünk sem volt, hogy nem vesszük meg őket. Mindkettőt.

És ezen van itt, kérem, a hangsúly.

Nem volt tervben, hogy megint videót készítek a gyerekekről, de túlságosan nagy volt a kísértés. És egyébként sem hiszem, hogy lennének szavak arra, amit átélünk, mióta ezt a két vidám szarvast befogadtuk. Úgyhogy inkább szemléltetem...

Azt hiszem, már értitek, hogy minden csak viszonyítás kérdése. És ahhoz képest, ami most nálunk zajlik, már minden csak meghittebb, nyugodtabb és csendesebb lehet Szenteste.

De ennél boldogabb...? Na azt nem hinném!

Ezzel kívánunk Nektek is nagyon szép ünnepet! :-)