Idén januárban a fél családom – a férjem és az apósom – Dubajba utazott. Mi a gyerekekkel ezúttal nem tartottunk velük, hogy ők ketten tényleg minőségi apa-fia időt tudjanak együtt tölteni. Persze azért mi sem unatkoztunk, ahogy azt követhetitek is a Youtube-csatornánkon. :-)
Viszont tavaly októberben gyerekestől vettük a nyakunkba a sivatag ékkövét, amit egyébként minden kisebb gyerekkel utazónak – is – szívből ajánlok, mert nincs annyira messze (5 és fél óra repülőút), kicsi az időeltolódás, nagyon tiszta, meleg van, tenger van, és rengeteg látványos program, amit gyerek fejjel csak imádni lehet...
Meg persze felnőtt fejjel is!:-)
Dubajban egyébként nem októberben jártunk először. Gyerekek nélkül még 2012-ben léptünk be az Emirátusokba, éppen egy évvel ezelőtt pedig már Mici és Venci is velünk volt, amikor is egy téli nyaralásból hazafelé tartva kitágítottuk 2 nappal a dubaji átszállásunk idejét.
Mondanom sem kell, az egyik első számú célpontunk a dubaji Legoland volt, és utólag azt is tudom, mekkora hiba volt ezt idő előtt elárulni a gyerekeknek – a csodaszép tengerparti nyaralásunk utolsó előtti napján –, mert onnantól kezdve semmi más nem érdekelte őket, csak az, hogy mikor hagyjuk már el az édenkertet, és repülünk át a sivatagba... Olyan nagyon persze nem kellett volna ezen meglepődnünk, mert a gyerekeink tényleg őrült módon imádják ezeket a kis színes építőkockákat, és tulajdonképpen elképzelni sem tudom, milyen érzés lehet nekik belépni egy olyan birodalomba, ahol minden, de minden a kedvenc játékukról szól...
Egy évvel ezelőtt nem volt igazán szerencsénk az időjárással – persze ez csak nézőpont kérdése –, mert nem hogy hőség nem volt, de kifejezetten fáztunk is a nap végére. Ez a tény, és az, hogy Vencit még kevés dologra engedték fel, mert túl kicsike volt, aránylag bekorlátozta a lehetőségeinket. És bár így is nagy mosollyal az arcunkon távoztunk – az enyém kicsit oda is fagyott a hideg szélben... –, tudtuk, hogy jövünk még.
Októberben, néhány hónappal később újra ott álltunk a sivatag közepén, és méricskéltük a gyerekeket a Legoland bejáratánál található színes csíkoknál. Elégedetten nyugtáztuk, hogy Venci néhány hónap alatt nőtt annyit, hogy már eggyel több kapu nyílik meg előtte is. A Legoland valóban kint van a sivatagban, taxival is legalább fél órát kell kocsikázni a városból kifelé, és amikor már teljesen biztos vagy benne, hogy eltévedtetek – vagy elraboltak –, na akkor tárul fel egy amerikai stílusú élménypark-oázis, ahol a Legolanden kívül még legalább 3 másik csodavilág is helyet kapott. Maga Legoland is két részből áll: a hagyományos mellett van egy külön bejáratú Legoland vízipark is, és bár létezik kombinált jegy, amivel ide is-oda is be lehet menni, mi bárhogy igyekeztünk, egyszerűen nem fért bele egy napba mindkettő. Mi eddig még bármikor mentünk, sosem volt tömeg, nem kellett sokat sorban állni, ami nagyon szimpatikus, mert nem ezzel megy el az idő, viszont van egy másik komoly korlát, amivel szembesülnünk kellett: az ember – pláne a gyerek – egyszerűen elfárad, annyi inger éri... Erősen limitált tehát, hogy a különböző Lego-világokból mennyit tud a család egy nap alatt bejárni és felfedezni.
Mikor legutóbb Dubajban jártunk, még nem tudtuk, hogy egyszer csak vloggerek leszünk, mert azóta tényleg minden utazásnál a kezünkhöz nőtt a kamera... Tavaly ősszel még csak a családnak rögzítgettünk érzeteket, meg persze saját magunknak emlékeket és szinte csak Legolandben. Jól esett most előkeresni ezeket a felvételeket, és ennyi szövegelés után szívesen mutatok is belőle egy kis ízelítőt!
Aztán ha legközelebb is megyünk, még alaposabban dokumentálunk majd.
Mert visszatérünk még, ez egészen biztos! :-)