2017. április 11.

Kedves bennem lakozó feleség, szerető, cinkos!

Hát te aztán jól elbújtál mostanában... Ja? Hogy sok a munka? Meg a teendő a gyerekekkel? És a ház is szalad? Megértelek, tudom, látom. De akkor sem fújhatsz ennyire visszavonulót. Nem csak a férjed miatt, ne érts félre. Magad miatt sem! Neked is kell, hogy érezd, működik a varázserőd, amivel mindig képes vagy megbabonázni életed férfiját. Szeret téged, látja, érti, miben vagy, nem fog szemrehányást tenni neked soha. És ő is fáradt. De pont ezért kell neked észnél lenni, és nagyon tudatosan dolgozni azon, hogy ne teljen el úgy hét, hogy nincs valami, akármi, ami kicsit csak kettőtökről szól. Arról, hogy te nő vagy, ő pedig férfi.

Nem letolni akarlak, félre ne érts, segíteni szeretnék! Tudom, hogy ha nem vagy ennyire leterhelve, mindig van energiád, figyelmed a finomságokra. De most is kell izzítani valahonnan legalább egy keveset! Szervezd meg, hogy elmehessetek este csak kettesben valahová! Vacsorázni mondjuk, és akkor a főzés terhe alól is felmentést kaptál, sőt, azt is könnyebb elfelejteni, hogy a ruhák nem sétálnak be maguktól a mosógépbe. Ha a fáradt elmének csak bambulni esne jól összesimulva, szavak nélkül, akkor meg moziba. Tudom, hogy lelkiismeret-furdalásod lesz a gyerekek miatt! Reggel is épp csak annyi időre láttad őket, amíg összeraktad és bevitted a csapatot az oviba/bölcsibe… De egyszer a héten félre kell tenned ezt az érzést magatokért. Ha nagyon nem megy, akkor viszont minden energiádat egy otthon töltött, meghitt este megteremtésére kell koncentrálnod. Látom, mennyire nehéz altatás után üzemi hőmérsékletre fűteni magadat. Tudom, hogy hulla fáradtan már a meseolvasásba is bele-belebóbiskolsz, arról a 10-15-20 percről nem is beszélve, amíg csendben „várakozol”, hogy elaludjon a gyerek. (Csukott szemmel, persze.) Na ebből lesz aztán egy ¾-ed órás beauty sleep a rendes nyugovóra térés előtt, ahonnan tényleg lehetetlen visszatérni… Az értékes, együtt tölthető, de ezennel lenullázott időről már nem is beszélve. Van megoldás erre is! Ismered őket, hiszen volt már példa mindegyikre, csak a rutint kell kiszedni a rendszerből! Kérd meg például a férjedet, hogy ma ő altasson. És amíg ezúttal ő küzd az elalvás ellen, te fel tudsz rendesen készülni a közös romantikus estére. Minden tekintetben! Testben, lélekben, a körülmények megteremtésével. Ha a gyerekek mindenképpen téged akarnak, akkor nincs más hátra, mint előre, de kérd meg a férjedet, hogy max. 30 perc után nézzen be a szobába, és ébresszen fel, hogy ne csússz még mélyebbre ebben az álmos, mocsaras, félig éber-félig alvó állapotban. Esetleg csempészd be magaddal a mobilodat. Tompítsd le teljesen a fényerőt, és amikor már Mici és/vagy Venci az elcsendesedés szakaszában vannak, a kezüket fogva, de a másikkal sutyiban elő tudod kotorni a telefont, és játszhatsz valami buta játékot, vagy pörgetheted a híreket, amíg a gyerekek teljesen el nem alszanak, magadat viszont ébren tudod tartani az este hátralévő részére.

Ha otthoni filmnézés a program, és a végletekig ki vagy merülve, mint most, még mindig nincs teljes garancia a romantikára… Készíts egy adag popcornt, és kezdd el eszegetni, hogy ez a tevékenység (nassolás…) átemeljen a kezdeti, kritikus 15 percen, amikor a leggyakrabban bebólintasz egy-egy lassabban induló filmen. Egy dologban bízhatsz, hogy ennyi idő alatt elkap annyira a történet, hogy a holtponton túljutva azt érezd, bármeddig elüldögélnél így a férjed mellett. Tudom, hogy a fő probléma általában az, hogy a fene nagy puha biztonságérzetben az embernek azonnal szuszulhatnékja támad, hát ez ellen kell most küzdened a romantika érdekében. Szóval a kanapéra dobott plédet vidd jó messzire, ne is csábítson alvásra, és bár alap esetben egy pohár bor a férjeddel a feltekert bébiőrök biztos közelségében maga a romantika, de ezúttal én ezt is hanyagolnám. A vörösbort legalábbis biztosan… Tudod, hogy attól azonnal bealszol. Ne kockáztass!

A hálószobatitkokat nem kell így nagy nyilvánosság előtt megbeszélnem veled. Nagylány vagy már, tudom, hogy képes vagy ügyesen megteremteni a lehetőséget mindenre, csak ne engedd a nőt elszunnyadni magadban! Látom, hogy az elhivatott, dolgozó amazon mellett az anya és a háziasszony is a túlélésért küzd benned… (A barátnőről nem is beszélve, ő már szegény félig eltiportan integet a sárból.) De a NŐ, a magára adó, illatos, csinos, gondoskodó, szerető társ egyszerűen nem tűnhet el! Mert egyedül ő képes arra, hogy energiával töltse fel a rendszert! A család atomerőműve, a motorja az a szimbiózis, ami közöttetek van a férjeddel. Ha ti ketten összekapcsolódtok, még a nap is felragyog! Bármire képesek vagytok! A férj és a feleség szövetsége tölti fel mindannyiótok energiaraktárát: az anyáét, az apáét, a gyerekekét, az egész családét, mindenkiét! Tudom, hogy nehéz! De nincs tovább, ha ez nem működik!

Ez a levél egy emlékeztető, nekem magamtól. De engedélyt adok magamnak, hogy megosszam veletek is!:-) Nincsenek illúzióim, és tapasztaltam én is, hogy kicsi gyerekkel mennyire strapás időt szakítani a romantikára. De nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire megtérül. Mindig ott kell, hogy lebegjen a szemetek előtt, hogy kezdetben voltatok ti és a párjaitok, meg az a hatalmas boldogság és vágy az összetartozásra, amiből megszületett a kisbabátok. Lehet, hogy a gyerek igényei mindig a sor elején, a legszembetűnőbb helyen tornyosulnak, de ezután is kettőtök szövetsége lesz mindennek az alapja! Ha ez nincs, minden borul… Egyszerűen nem tehetitek meg, hogy nem szenteltek időt rá. Van türelem, van megértés, van minden, ha van honnan pótolni az energiákat. De ha nincs, akkor… ezt be se fejezem.

Ja, és ha fejben nehéz az átállás, akkor nyugodtan rá lehet segíteni a külsőségekkel! Jöhet a smink, a csinos felső, a magassarkú cipő, a csipke, bármi, amit ha felvesztek, és belenéztek a tükörbe, pajkosan visszamosolyog az a gondtalan csaj pár évvel ezelőttről. Szóval anyukák, hámozzátok le kicsit magatokról ezt a puha burkot, és bújjon elő időről időre a nagybetűs NŐ!

Közös családi érdek, hogy ragyogjatok!!!