Mici gyakran ismételt kérdései (GYIK) – és opcionális válaszok, hasonló cipőben járó, csillapíthatatlan kíváncsisággal megáldott gyerekek szüleinek.
Milyen színű a baktérium?
Ööööö. Hús színű. Inkább átlátszó. Sőt, olyan kicsi, hogy nincs is színe... Szerencsére mostanában elég sok reklám megy a tévében, ahol ilyen-olyan nátha elleni gyógyszer kapcsán feltűnnek a rettegett kórokozók. Jó, hát lehet, hogy a grafikus keze kicsit megszaladt és színesebb, szagosabb, képregényfigurásabb lett a valóságnál, de ki emlékszik már erre, mikor évekkel később bioszból előkerülnek a prokarióták...? Igen-igen, prokarióták... Ilyet is tanultunk. Nem kérdezem ki, hogy mire emlékeztek róluk. Ti se kérdezzetek engem. Jobb a békesség... Mondjuk az kicsit megnyugtat, hogy még a helyesírásellenőrzőnek sincs halvány segédfogalma róla, pedig ő mindig olyan okos... prokuristák, porkáitokat, prózaírótok – mivaaaan???!
Mit eszik a pillangó?
Na, itt ezen a ponton azért egy pillanatra zavarba jöttünk apával. Tényleg… Mi a fenét eszik egy pillangó?! A férjem egy bátortalan, ámde annál romantikusabb és kislányunk habkönnyű mesevilágába is könnyedén beleilleszthető válasszal csillapította Mici tudásszomját: harmatcseppeket. Hm. Ügyes. Gondoltam magamban, de azért elindítottam egy villámgyors google search-öt a témában. Az internetben persze mindig lehet bízni, hamar kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit érdekel ez a kérdés. És álljon itt most okulásképpen mindenkinek, aki hirtelen nem tudja a helyes választ: a pillangó növények nedveit és nektárt eszik.
Igaz, hogy a szememmel nem tudom megnézni a szememet?
Hirtelen belül kerülök a saját szemgödrömbe, forgatom a szemeimet jobbra-balra, lehunyom a szemhéjamat, ahogy Mici is teszi elmélkedés közben, és először gondolkodom el ezen én magam is. (Azért olyan sokáig nem tartott, ne aggódjatok...) Úristen, mennyire jó meglátás! Tükör nélkül nem tudom megnézni azt, amivel nézek. Imádom a gyermeki agyat.
Miért nem lapul be a cici?
Hát, először is sajnos belapul. Az, amit tapintasz, kicsikém, az a push-up szivacs a 75 B-s kosárban. De neked is megnő majd! Hogy miért? Mert amikor a lányok anyukák lesznek, ebben készül a tej a kisbabáknak. És hát valóban nem lenne rossz, ha egyáltalán nem lapulna be, de miután a legfontosabb feladatát már ellátta ez a két cici, a többi már csak szemfényvesztés... Kérdezd inkább apádat;-)
Miből van a húsunk?
(... Na kösz...) A hús ici-pici részecskékből, kicsi sejtecskékből épül fel. Ezek összekapaszkodnak, és rátapadnak a csontjainkra, így építik fel a testünket.
- Ahogy a seb gyógyul és bőr lesz belőle?
Bizony! És kezdhetik is a melót ezek a kis építőmunkások, mert mindjárt megeszlek, hogy négyévesen ilyen okos vagy!!!
Mikor fogunk meghalni?
- Miért kérdezed?
- Nem akarok meghalni.
- Nem fogsz meghalni. Pontosabban olyan sokára, hogy arról most még teljesen felesleges beszélgetnünk – kenem el a választ.
Mindig összerezzenek, amikor ezeket az ártatlan kis rózsaszín ajkakat elhagyja az a szó, hogy halál. Mert miközben azon vagyok, hogy a lehető legtermészetesebben kezeljük a tényt, hogy a halál az élet velejárója, én már tudom, hogy ez sosem lesz természetes. Mert elbagatellizálom a választ, hogy Mici ne féljen, de tudom, hogy hazudok: a halál minden, csak nem bagatell. Mert utálom a tényt, hogy erről bármit is mondok, magamtól vagy okosan megszerkesztett gyerekkönyvek hangján, úgysem tudom felkészíteni a gyerekeimet az elmúlásra. Talán mert én magam is félek. Talán mert ez az egyetlen témakör, amire nincsenek igazán okos válaszok.
Nóri
Ui: Vajon összesen hány kérdés létezik a világon? Vajon meg lehet-e válaszolni mindet? És vajon hány válasz után érzi magát kevésbé hülyének az ember?