2015. 02. 18.

Angol nyelvben az „alszik, mint a bunda” kifejezésre a „sleeps like a baby” fordulatot használják, ami szó szerinti fordításban annyit tesz: „alszik, mint egy kisbaba”. Hát, aki ezt a mondást megalkotta ott, valahol nagyon messze, az valószínűleg nem látott még közelről kisbabát. Mert persze van olyan is, hogy a kisméretű szuszogógép éppen jó hullámon van, és istenieket alszik, de aztán megindul a foga, növekedési ugrása lesz és ételt követel, vagy egyszerűen csak épp nincs kedve pihenni. És akkor sok mindent lehet rá mondani, de azt, hogy úgy aludna, mint a bunda, azt pont nem annyira...

Kivesszük, betesszük, ringatjuk, rázogatjuk, paskolgatjuk, simogatjuk, tologatjuk etetjük őket, együtt alszunk, együtt sírunk, dúdolgatunk, mesélünk, odabújunk, lábujjhegyen járunk bármeddig, ha ez kell. Nincs anya, aki ne lenne képes bármire, hogy előidézze ezt a békés állapotot. És tegyük a szívünkre a kezünket: ez nem csak azért jó, mert alap, hogy a babának szüksége van a hosszú, pihentető alvásokra az egészséges fejlődéshez, hanem mert ezek azok a nyugodt órák – nyugodt...? órák...? –, amikor lelkiismeret-furdalás nélkül tudunk felnőtt ügyeket intézni, kicsit magunkkal foglalkozni, és igen, éjszaka például aludni is. Bárcsak néha vissza tudnám idézni, milyen is volt az...

Meglepő egyébként, hogy az anyuka-szervezet milyen jól képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, és biztosítja a működést fele annyi alvással is, még ha nem is ugyanazon az energiaszinten, mint korábban.

Egy rosszabb éjszaka utáni egész napos tompa kóválygásnak is megvan a maga bája, a test pedig úgyis kiharcolja azt, ami jár neki. Ilyenkor alszik bele az ember az altatásba, ekkor válik egy hortyogó, élő terepasztallá 5 percen belül, ha a szőnyegre hemperedik játszani a gyerekkel, vagy bólintja le a klaviatúrát blogírás közben.

Én egyébként igazán nem panaszkodom, mert Mici általában – le merjem írni...? – este fél 10-től reggel 9-ig horpaszt – ne haragudjatok!!!!!!!! –, kivéve, ha Vencellel húzós éjszakán vagyunk túl, és minden plusz 20 perc aranyat érne, na olyankor már 7-kor fent van. Mondanom sem kell, hogy Venci pedig éppen ezeken a napokon nem ébred fel 9 előtt, mert hát kifáradt a nagy, éjszakai ramazuriban...

Tudom, vannak babák, akik ösztönösen képesek az „éjszakaátalvásra” – na én ilyet még nem láttam közelről, sajnos –, és sokan maguk közé veszik a babát, amit szintén megértek, mert kevés jobb dolog van annál, mint ha ott szuszog a kis csomag az emberhez bújva. Nálunk más vált be, legalábbis Micinél, de már látom, hogy nem biztos, hogy Vencelhez is ugyanez lesz a kulcs. Az, hogy Mici 6 hónapos kora óta ilyen jól alszik, egy tudatos tanítás eredménye, amibe az óránkénti ébredés miatti teljes kétségbeesés hajtott bele bennünket. És még ha nem is ment könnyek nélkül, életem legjobb döntése volt, hogy belevágtunk. A „csodakönyvet” a módszerrel (Aludj jól, gyermekem!) nekem is úgy ajánlották, és amióta megváltoztatta az életünket, én is tovább adtam már jó néhány kismama barátnőmnek a tudást, hátha beválik. És van, akinél szintén bevált. De nincs két egyforma gyerek, nincs két egyforma helyzet, és csak arra az egyre kérlek benneteket, hogy ne is kezdjünk vitába arról, hogy mi a helyes és mi nem, mert pont az altatás az egyik olyan anyuka-téma, amivel kapcsolatban nem lehet sem elég okosnak lenni, sem ítélkezni mások felett. Mindenki a legeslegjobbat szeretné a kicsinek, ebben egészen biztosak lehetünk!

Judit barátnőmmel gyakran viccelődünk azon, hogy „na, mik a napi nyerőszámok?” 0:20, 2:35, 4:10 és 6:15 és 7:50. Tegnap is ötösöm volt, pedig ez sajnos tényleg nem a lottó:-)

De ugyan kinek is hiányzik 10—12 óra egybefüggő, nyugodt, „szépetálmodós” alvás egy pihe-puha paplan alatt bekuckózva...?

Ne válaszoljatok!:-)

Milyen az élet, réges-régen, amikor még addig szundíthattam, ameddig csak szerettem volna, semmi másra nem vágytam, mint hogy megérkezzen végre az a valaki, aki miatt soha többé nem pihenhetek nyugodtan.

Megérkezett! És tényleg én vagyok a legeslegboldogabb ember a földön, amiért lassan két éve nem alhatok egy igazán jót!

Majd egyszer...

A kávé pedig a Föld nyolcadik csodája:-)

Nóri