2015. 04. 15.
A héten nagy ruhaszortírozásban vagyok. És ilyenkor soha nem csak pólókat meg nadrágokat rendszerezek, hanem emlékeket is – méretek szerint.
56
Hogy vártalak, kicsi 56-osom... Nincs még egy méret, ami ennyi szeretetet és törődést kap, mint az 56-osok. Leendő anyukák gondos kezei nézegetik, simogatják, mossák, fertőtlenítik, hajtogatják, elrendezik, majd előveszik, nézegetik, simogatják, és újra rendezgetik őket hitetlenkedve, hogy hamarosan nem csak a puha pamutot simítják, amikor végighúzzák az ujjaikat a tündéri pöttyökön, csíkokon, virágokon, kiskutyákon, kismacskákon, stb... Én is megtettem százszor, ezerszer. És nincs még egy méret, amiből ennyi felesleges dolgot vásárolunk, vagy ami ennyire gyorsan ruhazsákokban találja magát néhány hét kímélő használat után, hogy aztán amikor hónapokkal, évekkel később újra a kezeim közé kerül – mert az egyik játékbabának keresünk ruhákat –, csak pislogjak meghatottan: milyen kicsi volt Mici, amikor megszületett...
62
Mennyivel határozottabb, bátrabb fazonok a 62-esek! Élénkebb színek, vagányabb minták, a sok emlékezetesnek, különlegesnek szánt ajándék ruci, amivel elárasztottak a barátok, ismerősök, amikor babanézőbe jöttek. Már az én karomat sem kellett napi szintem megcsípni, hogy elhiggyem, egy valódi kisbaba szunyókál a rácsos ágyban, szóval lehetett kicsit vadulni, tesztelni a határokat, egyéniséget adni az egyen tipegők helyett. Drága 62-esek, kár, hogy nektek sem jutott több idő néhány hétnél... De azért azok micsoda hetek voltak! J
68
68-asok, ti adtátok nekem az első leckéket a valódi foltokból! Egy életre megtanultam, hogy nem feltétlenül a legszínesebb, legszagosabb ételek okozzák a legnagyobb galibát, ha a mosásra kerül a sor... Ugye, almapüré? Szóval makacs flekkek tarkítják a közös múltunkat, de én ezekkel a pacákkal együtt is imádom ezt a Mici-korszakot! Vissza-vissza!
74
Igazi megnyugvást hoztatok az életünkbe, higgadt 74-esek. Az első hónapok kapkodós, villámgyorsan méretugrálós időszaka után végre egy hosszabb, békés szakasz következett. Ha kicsit jobban megrángatom a 74-es body alját, talán még most is össze tudom patentolni a lányomon, különösen ha abból a bizonyos 2 betűs márkából van, és sokáig nem is volt szívem kipaterolni őket Mici szekrényéből, mert milliószor húztak ki a bajból, amikor valahogy nem sikerült eljutnom a szennyes kupac végére... Köszönöm!
80
Ó, azok a bizonyos 80-asok! Az első lépések fűfoltos tanúi! A méret, ami értelmet ad a tüllszoknyáknak és fodros kisruháknak, mert Mici végre a tükör elé tud tipegni bennük, hogy illegesse magát. Imádom! J
86
Mici 86-os volt, amikor először azt mondta nekem, hogy „anya”. Ennyi. ©
92/98
Itt tartunk most. És képzeljétek, ligát ugrottunk, már nem a babaruha osztályról gyűjtögetjük az emlékeket az én kisfelfedezőmmel, hanem a kislányruha részlegről! Bizony!:-)
Büszke anyuka vagyok, egy 38-as büszke anyuka. :-)