2015. 11. 25.

Nyitottam a telefonomban egy digitális jegyzetlapot, amikor Mici elkezdte mondogatni az első felismerhető, értelmezhető szótagokat, szavakat.

babaty – baba

tapda – labda

cesz – ceruza

Azért is gondoltam, hogy a telefonomban kezdem el vezetni a listát, mert az mindig a kezem ügyében van, sokkal életszerűbb, hogy oda gyorsan bepötyögöm rögtön, amint kimondja ezeket a kis gyöngyöket, mint azt elvárni magamtól, hogy esténként majd mindig következetes leszek, és egy csinos füzetbe bekönyvelem az aznapi ’termést’ illatos golyóstollal vagy ilyesmi. Három nap után elmaradna. Így viszont tényleg megmarad minden.

ityi – süti

abó – hab

dudu majd később dududiii – túró rudi

Ez azért is jó, mert minden alkalommal automatikusan vissza is pörgetem egészen az elejéig ezt a most már komoly hosszúságú listát, és utazom az időben az én vattacukor illatú kislányommal, aki kézen fog, és szalad velem egészen 2013 októberéig, amikor először formált szótagokat a kis csücsöri szájával. Sose felejtem el, ahogy hasalt a járókában, és nyilván minden tudatosság és értelem nélkül, de mégiscsak a tökéletes helyen és időben ismételte vissza, azt hogy ’baba’, és tett ezzel engem a legbüszkébb anyukává a világon, akinek már 5 hónaposan „beszél” a kislányaJ (Fel sem ismeritek a kis pufók fejével, igaz...?<3 Klikk, hogy legyen hangja is!)

Ide kellene beszúrni a Vine videot - https://vine.co/v/izFmOvmuj6F

Elvileg a loopolt video beágyazható!

Szóval ahogy visszapörgetem ezt a listát, mindig leltárba kell vennem a veszteségeket is: hogy milyen észrevétlenül tűnnek el, javulnak meg a nagy kedvencek...

tósás – tojás

pacica majd később patocsos – paradicsom

gugga – kolbász

Persze van jónéhány olyan nyelvújító szóalkotása Nánási Micinek, amit egyszerűen felnőtt fejjel és ép ésszel nem hagyhatunk elveszni, ezért mi is átvettük a használatukat, még akkor is, ha a környezetünk totál hülyének néz minket, de mindegy, maximum kapnak ők is egy példányt a Mici-szótárból.

csokoládikó – csokoládé

lepetés – meglepetés

telmó – telefon

Aztán a szavakból egyszer csak kezdetleges mondatok lettek...

Mama, torta, jó?

Igem, bizony!

Ez pedig mi pedig?

Ez jó nekem... /ez nem jó nekem

Majd azon kaptam magam, hogy ez a szószedet észrevétlenül családi anekdota gyűjteménnyé nőtte ki magát, azon egyszerű oknál fogva, hogy Mici megtanult beszélni. És ma már nem az a lényeg, hogy szavakat hogyan mond, –hiszen a legtöbb betű a helyére került –, hanem hogy milyen környezetben használja őket.

Gyere, Pityu, segítek ugatni! (Pityu, a vizslánk, kimehet a kiskerítésen túlra, mert ugat a szomszéd kutyákkal. Mici is ki szeretne menni, és ez egy komolyan vehető indoknak tűnik:-))

Mici kérdezi tőlem, hogy hol van apa. Mondom neki, hogy elment dolgozni. Válasz: Most mi lesz velünk...?

Ez nem aranyos. Ez nem aranyos, mint a Mici. – mondja Mici, miközben egy hűtőmágnest nézeget.

Szólok Micinek, hogy indulunk haza, aki erre épp csak odahederít a vad motorozás közben: - Ez nem jó hír...

Mici fésülgeti a hajamat: Anya, nagyon szép leszel. Olyan szép leszel, mint Elza. (Mici kedvenc hercegnője a Jégvarázsból, ha netán valakinek nincs meg.) Tovább fésülget. Olyan szép leszel, mint apa!

Az okosodás egyik legfontosabb jele, hogy Micinek már humora van. Nem csak azt tudja eldönteni, hogy valami neki tetszik-e vagy sem – a legváratlanabb dolgok láttán kapja egyébként a szája elé a kezét és kezd el kuncogni, hogy ’ez nagyon vicces nekem, anya’, – de már ő maga is incselkedik, tréfálgat hol velünk, hol az öccsével. ’Ezt ne csináljad, Apa, mert megharaplak!’ – szerintetek Palkó milyen halmazállapotú egy ilyen mondat után? :-)

Minden, amit mond, ahogyan mondja – és legfőképpen amennyit beszél... –, óriási tükör. Hihetetlen, hogy mennyire megfigyel és elraktároz minden kis apróságot, hogy aztán a legváratlanabb helyzetben visszavetítse elém a saját kis moziját. ’Anya, mos-mos-mos’ micsinász?’ teszi fel a kérdést percenként, és meg kell zabálnom, mert sokszor olyan mintha hirtelen annyira sok szó szeretne egyszerre kiszaladni a kis cseresznye száján, hogy eltorlaszolják a kijáratot, de végül egy nagy levegőlendülettel csak kiszalad az a ’micsinász’ megnyitva az utat a többiek előtt, és utána csak ömlenek, ömlenek a rózsaszín masnival átkötött pöttöm gondolatok kiskutyákról, kiscicákról, hercegnőkről, pörgős szoknyákról, és mindenről, ami habos és babos és Micis.

Időközben már megnyitottam az új jegyzetlapot a telefonomban a Nánási Vencel Nagyszótárnak is, bár az én pragmatikus kisfiam egyelőre mindösszesen négy szóval is tökéletesen megérteti magát mindig, minden élethelyzetben: anya, apa, nem, ezt. És tök igaza van, mert ha ehhez hozzátesszük a mutogatást és a különböző hanghatásokat a nyavalygástól a sírásig, egyszerűen tényleg nincs olyan szituáció, amiben ne lehetne boldogulni ezzel a 4 szimpla szóval.

Iszonyú vicces... Teszteljétek ti is:-)