2014. 09. 15.

Edina és Kriszta barátnőmmel szinte teljesen egy korú lányaink vannak, úgyhogy hetente többször is bandázunk a csajokkal. Miután már minden részletet lebeszéltünk, eldőlt, hogy mikor, hol és mit fogunk csinálni, Edina mindig felteszi az elmaradhatatlan kérdést: És te mit adsz a Micire?

A téma felvetése teljesen jogos, és persze nem arra vonatkozik, hogy sportos vagy csini, hanem hogy rövid ujjú vagy hosszú, egy réteg vagy kettő – netán három, mert ebben a megbolondult időjárásban mit lehet azt tudni. Ilyenkor én mindig megpróbálok nagyon okosnak és határozottnak tűnni, és már darálom is az aznapi szett-tervezetet, de akkor itt és most lebuktatom magam: egy csomószor gőzöm sincs, mit is kéne ráadni a gyerekre... Olyan szeszélyes az időjárás, hogy csak állok Mici szekrénye előtt, és füstöl az „anyukaszámítógép” a fejemben, ahogy igyekszem betáplálni a rendelkezésre álló információkat. Egyrészt olyan helyen lakunk, ahol pár fokkal mindig hűvösebb az idő, mint máshol, szóval kinézek reggel, és máris egy erős tippel indul a kalkuláció. De hiába is venném alapul azt, amit éppen látok, ha egyszer pár órával később sokszor a szöges ellentéte történik. Korábban hidegen hagyott – szó szerint... – az esti időjárás-jelentés, de amióta Mici megszületett, Zita és Noémi a legjobb barátnőim lettek. :-)  És még így sem lehetek elég okos. 

Mert szuper aranyszabály a réteges öltözködés, rendben, de még így is túl sok a kombinációs lehetőség! Lássuk csak: például oké, hogy inkább rövid ujjú bodyt veszünk fel, és arra rá egy kardi, de adjak-e alá még trikót is? Mert ha meleg van – amit csak feltételezek, ugye... –, és Mici hozza is a formáját, azaz szaladgál egyfolytában, akkor tuti meggyullad. De ha az árnyékos homokozóban „sütöget”, akkor elkelne... Ha kicsit hűvösebb van, de nem elég hideg, talán jobban járnék egy hosszú ujjú felsővel, mert abban kardigán nélkül is szuperül elvan, viszont a rövid ujjú+pulcsi verzióban már megsül, csak rövid ujjúban meg megfázik.  Viszont ha kisüt a nap, tök hülyének néznek minket a játszótéren, az tuti... És ez csak a felső ruházat, tehát még el sem jutottunk a nadrág/szoknya+harisnya/cicanaci+zokni dilemmáig – esküszöm, most, hogy látom leírva, ez vetekszik egy másodfokú egyenlettel :-) –, a lábbelikről már nem is beszélve.

A képen Mici és az a lábbeli, amellyel kapcsolatban végre nincs kérdés, hogy mikor kell viselni, és amelyről máris látszik, hogy a szezon legpraktikusabb beruházása volt: gumicsizma :-)

Az ember aztán csak hoz egy döntést, és útnak indul betárazva persze egy csomó plusz réteget és „B”-opciót, hogy a helyszínen is tudjon korrigálni. (Veszélyes lehet, én már jártam így, hogy nem frissítjük elég gyakran a magunkkal cipelt pótruhákat. Így amikor egyszer tényleg szükség lett volna rájuk, kiderült, hogy Mici réges-régen kinőtte őket...) A célállomásra érkezve az anyukák gyorsan felmérik a többi gyereket, hogy ki miben érkezett, és finomítanak is, ha úgy érzik, nagyon kilógnak a sorból. Aztán eltelik egy óra, az egyik szülő valamiért úgy gondolja, hogy ráad egy pulcsit a kisfiára, ami egy tömeges pulcsifelvevő hullámot indít el a játszótéren, mert mindenki elbizonytalanodik, hogy vajon nem fázik-e már az ő gyereke is...

Ennek megállapításához aztán megint több jótanács kering: az egyik legrégebbi, amit rendszeresen hallok, hogy a gyerekre mindig egy réteggel több ruhát kell adni, mint ami nekünk jól esik. Kisbaba korban ez még talán stimmel is, de egy éves kor felett ezzel szembeállítva ott a másik okosság: ha te már el bírsz viselni egy vékony kardigánt, attól neki még rendben van a rövid ujjú, mert folyamatosan mozog... De mi van akkor, ha alapvetően én egy fázós típus vagyok?! Szóval arra jutottam, hogy a legjobb, ha ezzel kapcsolatban már csak a kezemnek és az arcomnak hiszek: a nagy rohangászásban Mici időről időre úgyis „becsapódik” a karjaim közé egy-egy ölelésre, és ha elcsípem, hogy hideg a keze vagy az orra, ahogy az arcomhoz nyomja, jöhet a plusz réteg. (És ha izzadt a kis háta, akkor meg mínusz. Bár ha kimelegedett, és utána lengébben öltözve meg megfázik, megint nem vagyok beljebb... Jááááááááj!!!) A strandon legalább egyértelmű tünet a lila száj, bár mi még szerencsére nem jutottunk el Micivel soha eddig a pontig :-)

És ha a nappalokkal megvagyunk, jönnek az éjszakák, ami ugyan könnyebb feladatnak tűnik, pedig egyáltalán nem az. Palkó szerint például én rendszeresen túlöltöztetem és túlbugyolálom a gyerekeket az alváshoz, pedig szerintem nem is, de ez valószínűleg csak akkor derül majd ki, ha végre Mici és Vencel beszélni kezdenek, és el tudják mondani, mi a véleményük a témáról.

Egy szó, mint száz, nagyon-nagyon sok szempontot kell figyelembe venni és mérlegelni a tökéletes öltözék kiválasztásához. És a legvégső, ami persze valójában a nulladik szempont: mi az, ami éppen tiszta...?

Nóri