2016. november 11. 

Van nekem egy csajos baráti társaságom. Egy nagyjából 20 éve összetartó csapat, de vannak közöttünk olyanok is, akik még ennél is sokkal régebbről ismerik egymást. Heten vagyunk, és Szeged a közös pont az életünkben. Az évek alatt aztán szépen lassan mindannyiunkat Budapestre vagy a főváros környékére hozott a sorsunk, de van olyan is, aki évek óta külföldön él. Az életünk is rengeteget változott: gondtalan – bár akkor lehet, hogy nem ezt gondoltuk:-) – gimis csajokból megfontolt (?) felnőttek lettünk. Fénykorunkban rengeteg csajos programot szerveztünk. Évente többször el is utaztunk együtt egy-egy csajos hétvégére, voltak szent és sérthetetlen rituáléink, amiket a párjaink – későbbi férjeink – már készen kaptak, és tiszteletben is tartottak. Nem is tudom, képes vagyok-e szavakba önteni, mit jelentett akkor nekem ez a csapat: az élet csajos oldalát a maximumon, lelkizős és bulizós estéket, tejes kávékat napsütötte teraszokon. Ha valahol megjelentünk, nem lehetett nem odafigyelni ránk – már csak a létszám miatt sem:-) –, igazi Szex és New York-életérzés, ahol mindenki más-más karakter, de mindenki bitang jó nő. Amikor együtt voltunk, mindig távol kerültünk a realitástól, belemerültünk a saját, csillámos, rózsaszín és púder illatú világunkba, de ugyanakkor ez a csapat nekem mégiscsak maga volt a valóság, a stabil gyökereim, amikor elindult felfelé a tévés karrierem.

A kapcsolat azóta is töretlen. Van egy közös chatünk, amin napi szinten röpködnek az infók, érdekességek, hírek, de a találkozóink megritkultak. És ennek egyetlen – de nagyon fontos és lényeges – oka van: édesanyák lettünk. Hetünknek az elmúlt néhány év alatt született 10 gyereke, és néhány héten belül megérkezik a tizenegyedik is. (Hajrá, Ancsa!!! :-)) A bulikat felváltották a délutáni alvás előtti és utáni baba-mama randik egymásnál és vadásztuk a játszósarokkal felszerelt kávézókat, hogy visszatérjenek azok a napsütötte tejeskávés szeánszok is, de természetesen három-négy örökmozgó gyerekkel, két sírás és pelenkázás között már a melange se tud ugyanolyan lenni. Nem rossz, nem! Csak egészen más.

#mindigrólukbeszélnék

Aztán ismét eltelt pár év, a gyerekeink egyre nagyobbak lettek, és elhatároztuk, hogy bebizonyítjuk: megy ez még nekünk! Igenis vissza tudjuk hozni az önfeledt csajos estéinket! Apukák csatasorba, mert bizony mi most vacsizni megyünk, együtt megint, csak csajok! És végre nem a gyereknevelés lesz a téma, meg hogy ki mit sütött-főzött és hogyan, mint azokon a kismamaklubos randijainkon. De nem ám!

Szerintetek hány percig bírtuk…? Hány percig bírtuk anélkül, hogy ne megint a gyerekeinkről sztorizzunk? Kb. öt. Se. Amikor felismertük, hogy ismét mi a téma, óriásit röhögtünk. Persze nem kell azért félteni bennünket, az este hozott még egyéb izgalmas topicokat is, de tudomásul kell vennünk, hogy attól a perctől kezdve, hogy várandósak leszünk, mindig mindennél fontosabb lesz, hogy a gyerekeinkkel épp mi a helyzet.

Úgyhogy drága anyukatársak, ne is gondolkozzatok, gyertek ki a hétvégén a Babamama Expora. Imádni fogjátok, mert itt aztán tényleg minden a gyerekekről és az anyukaságról szól péntektől vasárnapig, és semmiképpen nem kell úgy tennünk, mintha nem ekörül forognának a gondolataink folyton-folyvást. Én is ott leszek, mindhárom napon vagy a nagyszínpadon vagy a Nestlé Baba standon, úgyhogy személyesen is megvitathatjuk kinél épp mi a helyzet a fogmosással, az altatással, a bölcsibeszoktatással, a helyes táplálással, stb… Ahogy itt a blogon is szoktuk. Persze nem csak velem lehet konzultálni, hanem valódi szakértőkkel is, akik tényleg értenek a dologhoz…:-)  

Szóval adagoljuk túl a gyerekes témát a hétvégén, hogy utána bírjuk nélküle a felnőtt párbeszédeket – legalább egy teljes napig…:-) Várunk titeket!

Nóri