Az, hogy idén tavasszal elutaztunk Ázsiába 5 hétre a két gyerekkel, kétség kívül nagy vállalkozás volt. Hogy most elindítjuk az utazásunkról készült vlogot, talán még nagyobb... Egy olyan ajtót nyitunk ki, ami minden eddiginél többet mutat a mi kis világunkból, minden eddiginél intimebb.
Biztosan sokan gondolják majd azt, hogy szokatlan tőlünk ez a fajta kitárulkozás, és nem tagadom, van is bennem némi félelem. De ugyanakkor túlmisztifikálni sem szeretném a dolgot: ez egy 5 hetes útinapló, nem jelenti azt, hogy mostantól minden percet dokumentálni és közvetíteni fogunk az életünkből.
Pontosabban folyamatosan ezt tesszük: a facebookon, az instagramon naponta osztjuk meg az életünk értékesnek gondolt kis pillanatképeit. Nem csak mi, az egész világ. Dönthettünk volna úgy is, hogy rejtőzködünk, de nem ezt az utat választottuk. És meg is tudom indokolni, miért:
Az én férjem fotós. Alapbeállításban is szenvedélye, hogy minden pillanatot megörökít. De amióta megszülettek a gyerekeink, természetes, hogy ők a múzsái, róluk készíti élete legcsodálatosabb képeit. Mintha lebénítanák, olyan lenne, ha pont ezeket a fotókat nem mutathatná meg büszkén a világnak... Soha nem kérnék tőle ilyet. Én is büszke anyuka vagyok, és bár nem készítek olyan hibátlan fotókat a gyerekekről, mint ő, de én is maximálisan a saját természetem ellen mennék, ha nem oszthatnám meg ezeket a képeket. Mutatunk szépet is, kevésbé idillit is, amit és amennyit jól esik. Sok híresség választja a teljes "gyerekzárlat"-ot, amit szintén maximálisan megértek. De mint mindenben, itt is érvényes, hogy szerintem nincs jó vagy rossz döntés, nincs két egyforma élet, nincs két egyforma gyerek, nincs két egyforma helyzet.
Természetes - nálunk ez lett a kulcsszó. Megpróbáljuk a lehető legtermészetesebben kezelni az ismertségünket. Nem csapni körülötte nagy hajcihőt, bujkálni, testőrökkel közlekedni - nincs is semmi szükségünk rá. Nekünk ez az életünk része, és a gyerekeink is ebbe nőnek bele. Ezt a csomagot kapták tőlünk, nekünk pedig az a feladatunk, hogy a lehető legjobban felkészítsük őket arra, hogy jól kezeljék tiniként - és majd felnőttként - az ebből adódó szituációkat. Ha rejtegetnénk őket, attól még a helyzet nem változna: ők Nánási Pál és Ördög Nóra gyerekei, naivság lenne azt gondolni, hogy ezt nem tudja róluk mindenki a környezetükben anélkül is, hogy lát egy képet az interneten. Persze ezzel nem azt mondom, hogy mindenképpen ki kell tenni őket a kirakatba, csak azt, hogy nem kell semmi olyat tennünk, ami nem jön egyébként is természetesen belőlünk.
Akinek jól esik, megosztja, akinek nem, az nem teszi. Mici és Venci ha nagyobbak lesznek, és nem akarnak "látszódni", nem fognak. Ha igen, akkor meg úgy lesz a jó.
Nem hiszek a szélsőséges dolgokban. A túlzott kitárulkozásban és a merev rejtőzködésben sem. Aki azt állítja, hogy ez biztosan káros, ő sem tudhatja, hogy miről beszél. Ebben a percben senki nem tudhatja. A világ a szemünk láttára változott meg, amióta a facebook és az instagram ennyire intenzíven része lett az életünknek. Honnan lehet azt tudni, hogy 15-20 év múlva nem arra az emberre néznek-e majd csodabogárként, akinek nincs digitális ujjlenyomata a facebookról még gyerekkorából? Ki fog derülni. Plusz, ma már nem csak a hírességek életéről tud mindenki mindent, hanem gyakorlatilag bárkiéről, nincs nagy különbség.
Műsorvezetőként mindig mindent elkövettem, hogy szakmailag a lehető legtöbbet tegyem bele egy feladatba. De rájöttem - nem most:-) -, hogy a profizmus csak egy bizonyos pontig juttathat el. Onnantól már csak úgy lehetsz jobb, ha odaadod magadat, a kis világodat, a személyiségedet is szőröstül-bőröstül.
Hát ez a vlog most ilyen. Izgalmas lenyomata ennek az 5 hétnek, amit mindenképpen megörökítettünk volna, már csak a gyerekeink kedvéért is. De mivel ez nem csak a mi családi történetünk, hanem egy televíziós szuperprodukció backstage-anyaga is, nem hezitáltunk, hogy megosztjuk-e veletek.
Szóval viszünk benneteket magunkkal Ázsiába!!! Kezdhettek csomagolni, itt az első epizód:-)
Nóri