Áll az udvarunkon egy mászóka.
Nézem a kisfiamat, ahogy kicsi ujjaival szorítja a mászófal göcsörtjeit, hogy biztos fogást találjon rajtuk, de elsőre nem leli a helyes szöget. Visszacsúszik egyszer, kétszer, tízszer. Nem adja fel. Mély levegőt veszek: befelé még aggodalommal, kifelé már büszkeséggel teli a sóhajom. Igazi küzdő lesz belőle. Nem engedi, hogy segítsek neki, már most sem kér belőle. Ő akarja megoldani egyedül. És jól is teszed, Vencikém! Közhely, de a közhelyek mindig igazak: soha semmi nem lesz olyan édes, mint az a siker, amiért te magad dolgoztál meg a saját erődből!
Süt a nap, olyan igazi, meleg, tavaszi. Nyugalom van benne, élet van benne, szabadság van benne. Mici is megérkezik. Lobogó hajjal, kurjongatva pattan fel a hintára, és magabiztosan lendül egyre magasabbra. Lábaival diktálja az ütemet, a határ a kék ég – és egyben a cél is: én tudom, hogy ha valaki, hát te biztosan el is fogod érni, Micikém, csak kapaszkodj erősen! És készülj fel, az élet sokszor ki akar majd billenteni az egyensúlyodból, de te ne hagyd magad! Te diktálod a tempót! Ha túl gyors, lassíthatsz is, és bebújhatsz a kuckóba itt a csúszda alatt. Zárd ki a külvilágot nyugodtan! Néha ki is kell, hogy az ember újra meghallja a saját hangját, a saját gondolatait. És megígérhetem, nem fogunk türelmetlenül kopogni az ajtódon.
Apropó csúszda. Mindenki oda vágyik, a tetejére. És sokan a könnyebbnek tűnő utat választják: elindulnak szemből felfelé, hátha úgy gyorsabban odajutnak. De nem fognak. Vagy ha mégis, abból még soha semmi jó nem sült ki. Ezért én azt mondom nektek, hogy ti mindig a létra felől közelítsetek. Szépen, kivárva a sort, lépésről-lépésre.
Én pedig itt csücsülök a fészek hintában, és gyönyörködöm bennetek. Már nem loholok a sarkatokban, nem akarlak minden áron elkapni benneteket, nagyok vagytok, megoldjátok. (Néha azért beleszólok, persze, ha veszélyt szimatolok. Azt nem bírom megállni... De ez biztosan így is lesz 100 éves koromig.) És ha bármikor szükségetek lenne rám, ránk, a családra, itt, a „fészekben” mindig lesz helyetek. Megnyugtató, lágyan ringató, szorosan ölelő.
Áll az udvarunkon egy mászóka. És az élet minden tanítása ott van benne.
Nagyon köszönjük a www.ronkfavilag.hu -nak az egyedi játszóteret, amit megálmodtak a gyerekeinknek! Jó eséllyel nem csak Mici és Venci, de még az unokáim is itt fogják tanulni az életet:-)